(1520-1579) Az Erdélyi Unitárius Egyház megalapítója és első püspöke. Jelentős szerepe volt abban, hogy Erdély a vallási türelem jelképe lett Európában. Az ő tevékenységének is köszönhető, hogy Tordán 1568-ban Európában elsőként határozatot fogadtak el a vallásszabadság gyakorlására. Volt Kolozsvár főlelkésze és János Zsigmond erdélyi fejedelem udvari prédikátora is, aki nézetei hirdetésére rendelkezésére bocsátotta a gyulafehérvári nyomdát, amit Báthory István később visszavett tőle. 1572-ben hitújítási tilalmat vezettek be, Dávid Ferencet ennek alapján fogták perbe. A hite miatt életfogytiglani fogságra ítélték, a dévai várbörtön foglyaként halt meg.
(1896-1980) Földműves családba születik Csíkszentdomokoson, iskolái a szülőfalujától egészen a gyulafehérvári kisszemináriumig vezették, ahol 1915-ben érettségizett. Az első világháború több frontján is harcolt, ahonnan hazatérve önálló gazdálkodásba fogott. 1920-ban jelentkezik a papneveldébe Gyulafehérvárra, ahol később mindenki pozitívan nyilatkozott róla és népszolgálati tevékenységéről. A második világháború közeledte heves tiltakozást váltott ki belőle és beszédeiben a zsidók deportálása ellen emelt hangot. A háború után szembekerült a román állammal, ami letartóztatásához vezetett. Fogsága egészen 1955-ig tartott, ám egy évvel később ismét letartóztatták, ami után tizenegy évig nem hagyhatta el a püspöki palotát.
(1442-1521) Erdődön született az első és sokáig egyetlen magyar, aki szinte pápa lett. Ellentmondásos megítélésű személyiség, fényűző életmódot élt, és Dózsa György parasztfelkelésének egyik kiváltója. Mátyás király egyik bizalmas tanácsadójának számított, királyi titkár volt. 1486-ban győri püspökké nevezték ki, és királyi tanácsosi rangot kapott. 1500-ban Velence támogatásával bíborossá, majd rá 10 évre konstantinápolyi pátriárkává nevezték ki (a cím birtokosa a pápa utáni második legmagasabb rangú főpapnak számított). II. Gyula pápa halála után, 1513-ban a pápai tisztségért 25 bíboros indult, és a keményen lobbizó magyar érsek az esélyesebbek közé tartozott.
(1887-1952) 1942-ben nevezték ki szatmári megyés püspökévé. 1944-ben személyesen kiállt a bevonuló szovjet és román csapatok által sok ezer sváb származású férfi és nő elhurcolása ellen. 1948-ban memorandumban fordult Petru Groza miniszterelnökhöz, melyben az új román alkotmánynak az egyházat sújtó cikkelyeit kifogásolta. A Securitate őt szemelte ki arra, hogy vezesse a pápát el nem ismerő romániai katolikus egyházat. Ő erre a felkérésre ennyit válaszolt: „Non possum!”. 1952-ben letartóztatták és arra próbálták rábírni, hogy Gyulafehérváron vegye át az állami egyházmegye kormányzását. Miután ezt sem fogadta el, a jilavai föld alatti tömlöc foglya lett, ahol 1952. december 6-án hunyt el. 2011-ben boldoggá avatták.
(1529-1592) A Biblia első teljes magyar fordításának elkészítője. A valószínűleg szerb családból származó Radicsics Gáspár (aki a Károli-Károlyi nevet szülővárosa, Nagykároly után vette fel), református lelkipásztor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület esperese volt. Az 1563-ban kinyomtatott Két könyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjöknek okairól című könyve a magyar reformáció történelemszemléletének első prózai összefoglalása. A Biblia teljes első magyar fordítását 1586-ban kezdte el, és 1590-ben nyomtatták ki 7-800 példányban.
